Shenhai robbanásbiztos
A robbanásbiztos elektromos alkalmazásokban a szigetelőanyagokat szilárd és folyékony típusokra különböztetik meg, amelyeket kifejezetten ezekre az alkalmazásokra szabtak, ellentétben a szélesebb szigetelési kategóriákkal.
Szilárd szigetelőanyagok
A "szilárdtest szigetelőanyagoknak" nevezett anyagok olyan anyagok, amelyek üzemi körülmények között is szilárdak maradnak. Ebbe a kategóriába tartoznak az olyan anyagok, mint a szigetelő lakk, amelyek kezdetben folyékonyak, de felhordáskor megszilárdulnak.
A robbanásbiztos elektromos berendezésekben általánosan használt szilárd szigetelőanyagok az alábbiakban vannak felsorolva.
| Anyagminőség | A követési indexhez képest (CTI) | Anyag neve |
|---|---|---|
| I | 600≤CTI | Kerámia (mázas), csillám, üveg |
| II | 400≤CTI＜600 | Melamin azbesztes ívű műanyag, szilikon szerves azbesztes ívű műanyag, telítetlen poliészter-aggregátum |
| III-a | 175≤CTI＜400 | Politeetrafluor-etilén műanyag, melamin üvegszálas műanyag, epoxi üvegszövet tábla, amelyet íválló festékkel kezeltek a felületen. |
| III-b | 100≤CTI＜175 | Fenolos műanyag |
Ezeket az anyagokat az összehasonlító követési indexük (CTI) alapján osztályozzák, amely a felületi elektromos teljesítmény mérőszáma. Mechanikai, termikus és kémiai tulajdonságaik azonban jelentősen eltérhetnek, ami gondos kiválasztást tesz szükségessé az adott felhasználási környezeti feltételek alapján, beleértve a mechanikai szilárdság, a hőállóság és a kémiai tartósság szempontjait is.
Kerámia (mázas) anyagok
Szervetlen, nem fémes szigetelőanyagokat tartalmaznak, amelyek fémoxidok és nem oxigénes fémvegyületek szinterezésével jönnek létre. Tulajdonságaik közé tartozik az 1000~5000HV keménységtartomány, a 26~36 MPa szakítószilárdság, a 460~680 MPa nyomószilárdság, a 2000°C-ot meghaladó olvadáspont, az alacsony hőtágulás, a nagy kémiai stabilitás és a korrózióval szembeni ellenállás.
Poli-tetrafluor-etilén (PTFE)
Ez a fluoroplasztikus anyag -180°C és 260°C közötti hőmérsékleten tartósan használható. Kémiailag rendkívül stabil, korrózióálló, alacsony súrlódási együtthatóval és jelentős hőtágulási együtthatóval rendelkezik.
Fenolos műanyag
A hőre keményedő műanyag, amely a kereskedelemben "bakelit" vagy "fenollemez" néven ismert, 3000 °C-ot meghaladó hőmérsékletet is kibír, és kiváló égésállóságot és kémiai stabilitást biztosít, bár törékeny és nem ellenáll a lúgos korróziónak.
Az említett szilárd szigetelőanyagokon kívül a robbanásbiztos elektromos berendezésekben széles körben használnak különféle szilárd szigetelőanyagokat, beleértve a műanyagokat a szigetelőelemek és egyes segédanyagok szigetelésére a robbanásbiztos motorokban.
Folyékony szigetelőanyagok
Ezek a jellemzően folyékony formában található szigetelőanyagokra, mint például a transzformátorolaj, és a tekercsek impregnálásához használt szigetelő lakkhoz hasonló anyagokra vonatkoznak, amelyek bizonyos kezelések után megszilárdulnak, de még mindig folyékony szigetelőanyagnak minősülnek.
1. Transzformátorolaj
- A robbanásbiztos elektromos berendezésekhez, például transzformátorokhoz elengedhetetlenül szükséges olajnak speciális szabványoknak kell megfelelnie:
- A gyulladási pont nem lehet 300 °C alatt.
- Lobbanáspont nem 200°C alatt (zárt csésze).
- A kinematikai viszkozitás nem haladja meg az 1*10?? m²/s értéket 25°C-on.
- Dielektromos átütési szilárdság legalább 27 kV.
- A térfogati ellenállás legalább 1*10???? m 25°C-on.
- Az öntéspont nem haladja meg a -30°C-ot.
- Savasság (semlegesítési érték) 0,03 mg/g-ig (kálium-hidroxid).
A transzformátorolaj, amely elsősorban alkánokból, cikloalkánokból és telítetlen aromás szénhidrogénekből álló ásványi szigetelőolaj, kiváló szigetelési tulajdonságokkal és öregedési stabilitással rendelkezik. Az I. osztályú bányászati berendezésekben való felhasználása azonban korlátozott, mivel szigetelő tulajdonságai a hosszabb használat során potenciálisan romlanak.
2. Lakk
A robbanásbiztos berendezések elektromos tekercseinek impregnálására használt szigetelőlakk javítja azok elektromos szigetelőképességét. Ezek a lakkok oldószeres és oldószermentes formában kaphatók, és természetes vagy szintetikus gyantákból állnak, amelyek az oldószeres típus esetében különböző oldószerekkel, például benzollal és alkoholokkal, az oldószeres típus esetében pedig szintetikus gyantákkal, szilárdítószerekkel és aktív hígítókkal, például sztirolnal kombinálva készülnek.
Mindkét lakkfajta többféle lehetőséget kínál a különböző alkalmazási igényeknek megfelelően, biztosítva az egyedi üzemeltetési követelményekhez való alkalmazkodást.