Fokozott biztonság Elektromos berendezések vezeték csatlakoztatása

A fokozott biztonságú elektromos rendszerek esetében a vezetékcsatlakozások külső elektromos csatlakozásokra (ahol a külső kábelek belépnek a fokozott biztonságú burkolatba) és belső elektromos csatlakozásokra (a burkolaton belüli alkatrészek között) oszthatók. Mindkét típusú csatlakozás jellemzően rézérc kábeleket használnak, mivel nagy mechanikai szilárdságuk, alacsony ellenállásuk és kiváló vezetőképességük miatt.

Külső elektromos csatlakozások:

Külső csatlakoztatáskor a kábeleknek a fokozottan biztonságos burkolatba egy kábelfülkén keresztül kell bejutniuk. A kábelmag és a belső csatlakozók (csatlakozókapcsok) közötti kapcsolatnak biztosítania kell a névleges elektromos áram biztonságos átvezetését, a csatlakozók keresztmetszetének megfelelő méretezése mellett.

Belső elektromos csatlakozások:

Belsőleg az összes vezetéket úgy kell elrendezni és elhelyezni, hogy kerülje a magas hőmérsékletű és mozgó alkatrészeket. Ha a vezetékek hosszúak, akkor azokat megfelelő pontokon kell rögzíteni. Továbbá, a belső csatlakozások nem tartalmazhatnak közbenső kötéseket.

Működésben, a vezetékek és a csatlakozók közötti összes csatlakozásnak (mint például a vezető csavaroknak) biztonságosnak és lazaságtól mentesnek kell lennie, megakadályozva a szétkapcsolódást. Ennek eléréséhez különböző módszerek alkalmazhatók:

1. Csavar-anyás tömörítő csatlakozás:

A csavaranyás tömörítéshez a vezetékmagot szorosan rögzíteni kell a terminálon lévő fülkével (O-gyűrűs terminál, nem 0-gyűrűs), egy anyával. A huzalmag és a fül számára előnyös a hidegsajtolásos csatlakoztatás. Alternatív megoldásként a huzalmagot meg lehet csomózni, ónozni és ellapítani, hogy hasonló hatást érjünk el.
A csavaranyák tömörítésénél elengedhetetlen, hogy a vezető csavarok (csatlakozók) rézből készüljenek, különösen nagy áram esetén. Hasonlóképpen, réz alátéteket kell használni, és olyan meglazulásgátló intézkedéseknek kell lenniük, mint a rézanyákat összenyomó acélanyák vagy ezzel egyenértékűek. A vezető csavar nem foroghat el a vezeték csatlakoztatása közben.

Az ipari gyakorlatban gyakran előfordul, hogy acél alátéteket és anyákat használnak a csavar-anyák tömörített kötéseiben, ami növelheti az érintkezési ellenállást, különösen nagy áramok esetén, ami túlzott felmelegedéshez és a szomszédos szigetelés lehetséges károsodásához vezethet - ami jelentős veszélyt jelent.

2. Rögzítő kompressziós csatlakozás:

Az 1.19. ábrán látható bilincses tömörítési csatlakozásokhoz nagyáramú forgatókönyvekhez alkalmas szerkezetet használnak. A szorítólemez csavarjainak vagy csavarjainak rugós alátéteket kell tartalmazniuk a meglazulás megakadályozása érdekében - ez egy alapvető biztonsági intézkedés.
Ilyen csatlakozásoknál a kábelmaggal való érintkezési felületnek, ha kör alakú, megfelelő görbületűnek kell lennie, biztosítva a megfelelő érintkezési felületet az érintkezési ellenállás és a felmelegedés csökkentéséhez.

3. Egyéb csatlakozási módszerek:

Ezek mellett a fokozott biztonságú elektromos berendezésekben olyan egyenértékű módszerek is alkalmazhatók, mint a dugaszolt vagy forrasztott csatlakozások.
A dugaszolható csatlakozásokhoz zárszerkezetre van szükség, amelyet gyakran a belső vezetékezéshez alkalmaznak. A reteszelő mechanizmusa biztosítja, hogy a dugó biztonságban maradjon működés közben.

A dugaszolható csatlakozóelemek használatakor hatékony lazításgátló intézkedésekre van szükség. A csatlakozóblokknak meg kell akadályoznia a huzalok szétkapcsolódását.

A forrasztott csatlakozásoknál a belső vezetékezéshez általában ónforrasztást használnak. A vezetékeket a forrasztási pontoknál rögzíteni kell a felesleges feszültség elkerülése érdekében.

A forrasztott csatlakozásoknál az elsődleges szempont a "hideg forrasztott" kötések elkerülése, amelyek működési problémákat és tartós feszültség alatt elviselhetetlen melegedést okozhatnak.

Ezeken kívül más egyenértékű és megbízható csatlakozási módszerek is alkalmazhatók. Mindezen intézkedések célja a megbízható elektromos érintkezés biztosítása a csatlakozási pontokon. A nagy érintkezési ellenállás megnövekedett hőmérséklethez vezethet, ami potenciálisan "veszélyes hőmérsékletű" gyújtóforrást hozhat létre. A laza csatlakozások, amelyek a huzalok kioldásához és potenciális elektromos kisülésekhez vezetnek, teljességgel elfogadhatatlanok.